3.''...éreztem, hogy valami itt tényleg nincs jól.''

♦De megfogta a csuklómat és visszarántott. -Készülnék lefeküdni.-mondtam álmos szemekkel, majd megcsókolt.
-Jóéjt kislány.
-Joéjt majd nyomtam egy puszit az arcára.
Kimászva a fürdőből felmásztam az ágyamhoz és lecsuktam a szemem ami alvásra kényszerített.


☻Hahii emberek!. 2o14.Júliusa van? Ja, hogy másodika de én most vettem észre. Jippió most végre új ötleteimet leírhatom. Jó olvasást, csók!




Reggel újabb sikítás zavarta meg az álmodozásom. Nem foglalkoztam a szörnyü zajjal, inkább még jobban a fejembe húztam a párnám, hogy elszigeteljem a szörnyü sikítozásokat. Bár gondolkoztam rajta, hogy mi lehet. Vajon Mira? Megint basztatja őt Dave? Nem hinném. Értetlenkedtem. Majd ezeket a gondolatokat elfeledvén próbáltam vissza aludni. Nem tagadom, lusta fajta vagyok ☻. Kicsitt nyomta a balfelemet a lelkiismeret furdalás ami arra kényszerített, hogy felkeljek és megnézzem, hogy mi ez a ''sipákolás''. Nehezen felnyítottam a szemem majd egy pólot és egy csőszárú farmert felvettem. Nem csodálkoztam. Senki sem volt bent a szobában. Hmm. Érdekes. De továbbra sem figyeltem semmire. Miútán felöltöztem (már amennyire) a fürdő felé vettem az írányt.
Álmatlanségomban, pechemre úgy becsaptam az ajtót, hogy nem nyílt. Feszegettem majd abba hagytam. -Ha már a fürdőben vagyok, akkor végezzem el azt amiért jöttem.-mondtam hangosan magamnak. Megmosakodtam majd fogatmostam. Felkentem egy egyszerü napi sminket majd egy kis szempillaspirált tettem magamra. Kócos hajamat is megigazítottam. Felköttem copfba. Abba a pillanatban egy nagy nyomás kerekedett rajtam ami levegőért kapkodáshoz vezetett. Nem tudtam mivan velem. Az ajtó nem nyílt. Tudtam, hogy valami baj van.-Kérlek Jack,Mira,Dave vagy valaki, segitsen!-próbáltam ordíbálni de nem sikerült ezért ajtó döngetéssel próbálkoztam. Majd hirtelen megálltam, mert nem kapott elegendő oxigént a tüdőm. Könnyes szemmel csúztam le lábamat átkarolva egy törülközőben bele bújva, hátha kapok levegőt de nem jártam sikerrel. Abba a pillanatban éreztem, hogy valami itt  tényleg nincs jól. Már nem volt erőm, feladtam és a törülközőm elejtve elájultam.




***


Kis idő múlva kiáltásokat halottam. Éreztem ahogy valaki kihúz a fürdőből az udvarra. Valaki valakivel de erőm nem volt, nem tudtam pedig akartam és nem tudtam észhez térni. Éreztem, hogy pofoncsapnak, lélegeztetnek, újraélesztenek de testem feladta a harcot. Mély álomba kerültem, majd halottam egy mentő szirénázását. De végleg már utánna nem halottam semmit. Nem emlékeztem semmire. Meghaltam?-kérdeztem.
-Nem.-válaszolt egy hang.
-Ki vagy?- értetlenkedtem.
-A hatodik érzéked.
-Hol vagyok?-kezdtem könnyezni.
Mire éreztem egy nagy llendületet mire vissza tértem az ''életbe'' vagy inkább nevezzük pokolnak.
Úgyan akkor nem volt erőm sem beszélni sem moccani. Pedig akartam, testem nem adta fel de valaki a fülembe suttogta -Nyugodj. Mire reménykedtem, hogy Jack az. Kis* idő múlva észhez tértem. Korházban volt perfuzióra kötve. Körbe néztem a szóbába ahol ott volt Jack,Mira és Dave elaludva.
Ültem fel mire Dave észrevett és azonnal költötte Mirát.
-Ne.-nyogtem ki nehezen.
-Miért?-hajolt közelebb.
-Nem akarom, hogy fölkelsd őket.
-Tina. 5 órája vagyunk az ágyad melett. A farm kigyulladt. Emlékszel valamire?
-Valamire..-mondtam.-Valamire igen.
-Kurvára megnyugodtam, hogy nincs semmi bajod.-mondta aranyosan.
-Te aggódtál értem?-kérdeztem értetlenül.
-Hát persze! A bnőm legjobbjáért csak aggódok.-mondta mosolyogva.
-Tény..-szakított félbe.
-Igen csak psszt! Aludj, mert rád fér.-adott egy puszit a homlokamra.
-Rád is. Menjetek haza, itt kényelmetlen.-mondtam.
-Pszt már Hercegnő!
-Tina!- mondtam teljes erőmből ami nem volt hangos. ☺
-Jól van jól, princi.
-Tessék?-értetlenkedtem. Újra.
-Joéjt.-szólt rám majd lehunytam szemeimet és elaludtam.


****


-Tényleg ébren volt?
-Igen.
-Aham, persze.
-Esküszöm.
-Figyelj ide jól. Vagy meg mondod most az igazat vagy összeverlek.
-Fejezzétek már be.
-Hát tényleg fejezzétek be.-szóltam rájuk mosolyogva.
-TINA!-ordította Mira mire Jack az ágyamhoz szaladt.
-Nincs semmi bajod?-kérdezte Jack.
-Áhh, nincs semmi, csak mintha most született volna meg.-mondta hülye fejjel Dave.
-Nem téged kérdeztelek korcs.-vágott vissza Jack.
-Hohó! Egy igazi oroszlán van köztünk. -vágott grimaszokat Dave.
-Dehogy.-nevettem el magam.-Amugy Jack, királyul vagyok most, hogy látlak titeket.
Mire egy óriási csoport ölelést kaptam mindenkitől egyszerre.
-Ez jól lesett.-mondtam mosolyogva, mire Jack oda jött és hosszadalmasan megcsokólt,
-Ez is.-húztam a fülemig a mosolyom.
-Meglehet, hogy tőllem is jól esne.-szólt huncutul Dave.
-Azt kétlem.-mondta Mira és Jack egyszerre hülye fejjel.
-Heh!Mondjatok már valamit. Mi a helyzet a lovakkal?-kérdeztem.
-Tina..-kezdett bele Mira.
Értetlenkedtem.
-Hercegnő elveszett.-mondta.
Mire szájam elé kaptam a kezem.
-Ahogy Csili és Csibész is.-mondta Dave szomorúan.
-Ez nem lehet igaz, muszáj utánnuk mennem.-mondtam ijedten egy könnycseppet letörölve az arcomról.
-Nem lehet Tina. És amugy is, már utánnuk eredt pár munkás.-mondta Mira.
-És sikerrel jártak?-kérdeztem.
-Figyelj. 5 óráig kómában voltál.
-Tessék?
-Ahogy hallod. A farmon megállt a lélegzeted. Füstmérgezésed volt.
-Huha, én egy igazi kibaszott túlélő vagyok.-mondtam vigyort csalva az arcomra.
-Az. -nevettek fel mindannyian.
*Nyitott be egy nővér.
-Ne haragudjatok ki kell mennetek és aztán haza. Pihennie kell a betegnek. Perfuziót kell cseréljek és holnap már haza mehet.
-Mivan? Csak holnap?-szóltam rá.
-Gyermekem. Meg állt a légzésed..-szakítottam félbe.
-Igen, tudom.-vágtam rá.
-Akkor megértheted. Na búcsuzz el a barátaidtól, mert ideje pihenni.
Szomorúan néztem rájuk mire mind oda jöttek és megöleltek. Mira és Dave kézenfogva integetett az ajtónál Jack-et várva.
-Csók Hercegnőm.-mondta majd megcsókolt.
-Szeretlek.-suttogtam oda neki.
-Én is. Pihenj, pihenned kell. Gyógyulj meg gyorsan majd nyomott egy puszit a számra és elment.
A növér kicserélte az perfúziom (infúzió) majd kiment. Hosszadalmasan elgondolkoztam majd akaratom ellenére megint elaludtam. Csak remélni tudtam, hogy minden oké a lovakkal.